***
Alexander Vukan Šanji festőművész magyarországi önálló kiállításán az újabb alkotói korszakából mutat be válogatott festményeket, amelyek azonnal felismerhetők expresszív kifejezésükrmódjukról, ugyanakkor személyes vallomást is hordoznak, történeteket mesélnek a művész és a hozzá közel állók életéből.
Stílusa nemcsak expresszív, hanem új expresszionistának is nevezhető, némileg a fauvizmusra is utal elsődleges kifejezési eszközeként használt széles ecsetvonásaival, amelyek lehetnek áttetszőek vagy pasztózusak és amellyekkel erősen stilizált, az absztrakció határát súrló formákat és figurákat fest. Az ecsetvonások hossza változó, néha egy egész formát, néha csak egy töredéket vázolnak fel, különlegesek a függőlegesen vagy vízszintesen elmosódott, foltos festékrétegekből álló „beavatkozások“, amelyekkel az absztrakt teret jelöli ki. Vukan színei melegek, sőt, izzóak, mint például a sárga, a vörös, a narancs, a rózsaszín, a lila árnyalatai, de még a hűvös kék árnyalatait is sikerül melegként érzékeltetneie a szomszédos színekkel együtt – különösen a zöld különböző árnyalataival – amelyeket közvetlenül a vásznon kever. A kirobbanó színvilág mellett az akromatikus fekete bizonyos súlyt és egyúttal térbeli mélységet kölcsönöz a színskála finom kompozíciójának. A színek egyfajta egymáshoz való viszonyáról van szó, amelyet a személyek közötti kapcsolatokhoz lehetne hasonlítani, ezek pedig lehetnek melegek vagy hidegek, különállók vagy egybefolyók, élesen határoltak vagy átfedőek, durvák vagy finomak, merevek vagy mozgékonyak, erősek vagy gyengék.
Az alakok erősen sematizáltak, egyéniségüket az egyes figurák vagy testek színezése és felépítése határozza meg, mivel az utóbbiak mintha formaképző töredékekből állnának össze. Az arcok kialakításánál stilizált, legfeljebb négy-öt vonalig terjedő ábrázolást használ, mintha primitív, szinte gyermeki rajzról lenne szó. Az alakok összeolvadására és az arcvonások integrálására példa a kettős alakú kompozíció, ahol egy férfi hátulról közelít egy nőhöz, átöleli és a fejét egybeolvasztja a sajátjával, hogy egyetlen arcot alkossanak. Figurái általában férfi és női alakok, meztelenül, párosan vagy egyesével ábrázolva, egy természetes vagy tisztán absztrakt térben elhelyezve, amelyet mindenségnek jelölhetnénk. Egy ilyen, a természetet és a mindenséget ötvöző kompozíció az Ő és a Hold című képen látható lány története, kivételes kollázstechnikával. A tartalom egyszerű, mégis mélyreható, hiszen a művész saját szavaival élve egy női személyről szól, aki egyrészt a saját kis, szubjektív és elszigetelt világában él, másrészt a felette lévő Hold emlékezteti őt a körülötte lévő valós világ végtelenségére. Mindkét világból meríti az életerőt, amely lehetővé teszi számára a túlélést. Vukan a színek és a karakterek hasonló összeolvadását ábrázolja a Veni Vidi Vici című triptichonjában, amely saját elmondása szerint három testvérről – saját magáról, Jožeról és Igorról – szól, akiket az élet egy bizonyos súllyal terhel, de amely pozitívan hat rájuk, összeköti, de egyben el is távolítja őket egymástól. Ezt a technikát transzparens képnek nevezi. A művész elmondása szerint minden egyes festménynek megvan a maga jelentése, a saját története, amelyet átélt, olyan pontok megjelenítései, amelyekkel a saját világegyetemében találkozott.
Alexander Vukan Šanji festészete tehát rendkívül intim, személyesen vallomásos, ugyanakkor kifejezően önmagába záródó, ősi, felismerhető és megtisztító, mint egyfajta arisztotelészi katarzis a művészi alkotáson keresztül.
Mario Berdič Codella, képzőművészeti kritikus és kurátor
Maribor, 2024 augusztus
