Borut Gombač

Borut Gombač az árnyalt hallású költő, akinél a zene összefonódik a képek áttetszőségével, és a város lüktetése megtörik egy olyan nyelvben, amely még a legmakacsabb logikát is szétzúzza.

LÁNY A FÁSÚTON

A fasor végtelen hosszú ősszel,
minden levél egy kis világ térképe,
a lépés az omlós fátyolba süllyed,
a zizegő föld és ég rétegeiben.

A lány a vad gesztenyék között lépked,
a törzsek egyenletesek, a ágak szétterültek.
A kibővült sünökben sós fürdőzik,
a szél a szálló hajókat számolja.

Az idő nem láthatatlan,
az idő ragyogó,
sárga, narancssárga,
okker, piros.

A csillogó nyár már csak emlék,
a nap a levelek forgatagában remeg.
Minden sugár ajándék és figyelmeztetés,
a napok egyre rövidebbek, az éjszakák egyre hosszabbak.

A lány a fasor aljára néz,
ahol a nap ködös pöttyévé válik.
Talán éppen ott, egy pillanatra meglátja
őt, aki pasztellben festi ezt a ké.

Fordította/prevedla: Gabriella Gaal